Európa egyik leggyakrabban fényképezett műemléktemplomáról mutattak be tegnap újszerű, időszerű és rég várt átfogó kiadványt Brassóban.

Dr. Ziegler Ágnes könyve doktori értekezés gazdag képanyaggal Brassó szimbólumáról, a Fekete templomról, amely egyben az európai gótika legkeletebbre fekvő jelentős alkotása is. Az épületet nem hideg valójában láttatja a szerző, hanem a város szász evangélikus közösségének folyamatosan átalakuló élettereként.„Hogy a maga teljességében láthassuk ezt a templomot, kellett az utóbbi 30-40 év átalakult művészettörténeti kutatatása, amely az alkotás létrejötte mellett a felújítás különböző időszakait is személetesen láttatja. Ez a módszer nagyon érdekes rétegeket tár fel, gyakorta érdekesebbeket, mint amilyen magának az alkotásnak a létrejötte” – mondta Brassóban a könyvről Dr. Kiss Erika művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum szakmuzeológusa.

Hozzátette: a magyar művészettörténetben három hasonló munka van, Dr. Ziegler Ágnes pedig egy olyan új művészettörténész nemzedéknek a képviselője, amely új nézőpontból közelít egy épület bemutatásához, leírásához.A reformáció és renováció alcímmel ellátott munkában kiemelt szerepet kapnak a Fekete templom felújításának különböző korszakai, így például az 1534-ben bekövetkezett földrengés következtében szükségessé váló tetőszerkezet-javítás, de az 1689-ben történt tűzvész miatti felújítás is, amikor gyakorlatilag újjáépítik a templomot és elnyeri azt a formáját, amelyet ma is láthatunk.„Ez a szakmai munka az épületet lehetőségnek tekinti, olyan építménynek, amely a közösség életének középpontjában áll. A restaurálási munkákat is sorra veszi, de úgy mutatja be, mint amikor egy fénykép restaurálása esetén meg kell állapítanunk, hogy az mit is ábrázolt” – magyarázta a könyvet ismertető Dr. Kiss Erika, aki szerint a szerző újszerű megközelítése abban rejlik, hogy ezeket olyan beavatkozásokként láttatja, amelyek az illető közösség életéről, szemléletmódjáról és önazonosságának kifejeződéséről is sokat elmondanak. 

Historizáló felújítás: ragaszkodás a „háborítatlan régihez”

„Ezek az épületek néha több emberöltőn keresztül épültek, ezért úgy kell látnunk, hogy egy nagyobb közösség szellemi és anyagi erőfeszítésének a terméke ez az alkotás” – tette hozzá a művészettörténész és külön kiemelte a Fekete templom történetének azt az időszakát, ami a közösség életében is fordulópontot jelentett: a XVII. századi tűzvészt.  „A templom újjáépítése visszavezethető a történelmi előzményekre, de persze az is fontos, hogy ezt a renovációt milyen nyersanyaggal, milyen mesteremberekkel vitelezték ki. Érdekes viszont az, hogy a középkori hagyományaira büszke szász közösség, templomának a reformáció előtti formát adja, ezt építi vissza” – hívja fel a figyelmet dr. Kiss Erika, aki szerint ez a reformációról való gondolkodást is jelzi, mindamellett hogy a „historizáló” újjáépítéssel egy korábbi építészeti hagyomány éledt újjá.A kiadvány felsorakoztatja ugyanakkor az újjáépítéshez kapcsolódó tárgyi emlékeket is, textíliákat és ötvösmunkákat, amelyek ilyen értelemben a „háborítatlan régi” átemelését szemléltetik az újba.

A könyvbemutatón azt is megtudhattuk, hogy a Martin Opitz Kiadó gondozásában megjelent munka alapjául szolgáló doktori tézist 2012-ben írta a szerző.  Kiadását a Reformáció Emlékbizottság által meghirdetett pályázat tette lehetővé, és így érvényre juthatott egy gazdag, eddig meg nem jelent képanyag is, amelyet a Fekete templomban látható textíliák és ötvöstárgyak katalógusa egészít ki.

Dr. Ziegler Ágnes könyvéről azt mondta: kezdetben a historizáló újjáépítés bemutatására fektetett hangsúly, azonban a Fekete templom tárgyi örökségének gondnokaként elkezdte kutatni a rendelkezésére álló tárgyi anyag és a kor társadalmi tényezői közötti összefüggéseket, ami igen érdekes képet eredményezett.  „Ez az újszerű megközelítés azért fontos, mert a művészettörténet most jön rá, hogy az épületen egy utólagos beavatkozás mekkora fontossággal bír ” – mondta a szerző, aki a nagyszebeni plébániatemplomot jelölte meg kutatómunkája folytatásaként. Szerinte a művészettörténész feladata ma éppen az, hogy a kutatott épületen történt utólagos beavatkozásokat, későbbi nyomokat elhelyezze és értékelje, meglássa ezekben azokat a tartalmakat, amelyeket eddig el akartak tüntetni oda nem illő részletekként.